Kevin Kavanagh Galéria
11. szeptember 11. - október 2025.
Kevin Kavanagh nemrég bemutatta Alice Maher „A szibillák” című, öt nagyméretű, szénnel, grafittal és krétával rajzolt rajzból álló sorozatát. Négy mű, Szibilla I-IV. (2025), keret nélkül, egymás mellett lógnak, lenyűgöző léptékű sorozatként (egyenként 245 x 152 cm). Minden rajz témája egy női akt vagy Prófétanő, aki teljesen elmerült saját fekete hajának hatalmas gombolyagjának okádásában és gondozásában, amely rendezetlen kontyba hullik, formátlan, sűrű oszlopokat alkotva.
A Szibillák egyszerű körvonalakkal rajzolódnak, az anatómiai forma minimális ábrázolásával, míg a haj mélyen vésett trompe l'oeil definíció, mozgással és energiával teli. A súly és a forma ellentmondása egyszerre dinamikus és odaadó. Maher rajztudása jelentős erővel bír, leginkább a hajtekercseken átszűrődő furcsa fényben, amely ólomüvegként szivárog be. Az általános függesztési elrendezés és a visszafogott galériavilágítás tovább fokozza az oratóriumi hangulatot.
A padlón, mindegyik előtt Prófétanő négy különálló szoborról van szó, Vox Sibyllae I-IV, kör alakú fekete tükrökből áll, amelyekre Maher kéznyi, nikkelezett, öntött bronzból készült, amorf anyagú „cseppeket” helyezett, mint az összenyomott gyurmát, amit egy gyerek eldobhat.
A szibillák a görög civilizáció prófétanői voltak, akik a reneszánsz idején botránymentesen ábrázolták a gyönyörű nőket, akiket a férfiak tekintete alá vetettek. Maher a Szibillák Higgadt cselekvőképességgel és enigmatikus önfeledtséggel, amely elutasítja a néző tekintetét. Teljesen önmagukra koncentrálnak, miközben hajkupacaikkal foglalkoznak, amelyek vagy eltakarják az arcukat, vagy elvonják a figyelmüket. Lazán tartják bizonytalan pozíciójukat drámaian rezgő hajszálakon.
A narratív rajz Maher életművének részét képezi, amely tudatosan és hatékonyan kölcsönzött a művészettörténet évszázadaiból, és tisztelgett előttük. Szibilla II érzékien hátradől, ahogy Marie-Louise O'Murphy tette Boucher festményén A szőke odaliszk (1751); Szibilla IV. élvezhetné Le Déjeuner sur l'herbe (1863) Manet által; míg I. Szibilla, az erő és az egyensúly laza demonstrációjával Artemisia Gentileschi Juditját idézi fel, amint megöli Holofernészt. Szibilla III. Maher saját teremtésének egy ismerős és visszatérő karaktere – egy erős fiatal lány, akit mély kapcsolat fűz a földhöz és a szellemvilághoz, képes és kitartó a nehéz terhe alatt.
A szemközti falon, szomorúan, A könyörgő (160 x 110 cm) a haja súlya alatt roskadt el; csak a lába és a kinyújtott karjai látszanak a vízben, tenyerei össze vannak szorítva, ujjai összefonva, mintha könyörögne vagy imádkozna. Alatta a padlón nem található kör alakú tükör.
Az egymás mellé helyezése Vox Sibyllae I-IV közvetlenül mindegyik előtt Szibillák I-IV. ami minden rajz fejjel lefelé tükröződését eredményezi az alatta lévő tükörben. Ezek a terrazzo padlón lévő sötét medencék furcsa fekete patinával rendelkeznek, amely tökéletesen tükrözi a rajzokat, miközben a feneketlen mélység illúzióját kelti, a nézőben egy pillanatnyi érzékszervi dezorientációt okozva, amelyet még a felületükön lévő ezüstös formák sem tudnak megtörni.
A makulátlan fehér papíron a Szibillák kecses, metafizikai karakterek; a tükrökben azonban kifordítva és eltorzítva jelennek meg egy sötét alvilágban. Ez a kettősség ismerős Maher tágabb gyakorlatában, amelyet fogalmilag dichotómiák, határvonalak és áthágások táplálnak. A „félreértett nyelv halmaza”1 átlépi a Szibillák grandiózus mitikus narratíváit, miközben alapot nyújt gyermekkorunk lápjaiban és mezőin, játszóterein és enciklopédiáiban. A „Szibillák” egy vizuálisan és intellektuálisan is lebilincselő kiállítás, amely egyben az elmélkedés szentélyeként is szolgál.
Carissa Farrell kurátor, székhelye Dublinban.
1 Idézet Alice Maher és Jesse Jones nyilvános beszélgetéséből, amely szeptember 11-én zajlott a dublini Kevin Kavanagh-ban.
